Stuart R. Ross amerikai médiamogul 1976-os belgiumi útja során találkozott a törpökkel az azóta klasszikussá lett Hupikék törpikék és a csodafurulya című film megtekintésekor. Rövidesen megállapodást kötött Peyóval és Peyo törpképregényeinek kiadójával, a Dupuis-val, amelynek révén megszerezte a törptörténetek és a törpkarakterek jogait egyrészt egy észak-amerikai animációs sorozat elindításához, másrészt pedig az ehhez kapcsolódó ajándéktárgyak és relikviák gyártásához. A legenda szerint Fred Silverman akkori NBC-elnök kislányának, Melissának volt egy saját törpbabája, amit egy coloradói útjuk során maguknak megvásárolt játékboltból kapott, s többek között ennek hatására született meg a Hanna-Barbera Stúdió égisze alatt elindított Hupikék törpikék című rajzfilmsorozat gondolata.
Az azóta az amerikai popkultúra szerves részévé vált széria 1981. szeptember 12-én debütált az amerikai NBC szombat délelőtti matinésávjában, s pontosan kilenc televíziós évadon át egészen az 1989. december 2-ai záróepizódjáig tartott. A törpikék közel egy évtizedes és folyamatos tévés karrierje a csökkenő nézettség miatt szűnt meg, amikor is az NBC mindenféle lezárás nélkül kénytelen volt megszüntetni a show-t.
Azt a show-t, amely 1987-ben, 1988-ban és 1989-ben elnyerte a Daytime Emmy-díjat a Kiemelkedő, gyermekeknek szánt szórakoztató műsor kategóriában, s amely magáénak tudhatta 1989-ben a Nickelodeon Kids' Choice Awards jelölését Kedvenc rajzfilm kategóriában, 1982-ben, illetve 1984-ben a Primetime Emmy-díj jelölését Kiemelkedő, egy óránál rövidebb animált program kategóriában, valamint a Primetime Emmy-díj jelölését Kiemelkedő egyéni animációs teljesítmény kategóriában. Ez utóbbiban Peyót, Yvan Delportot és Chuck Menville-t terjesztették fel a díjra.