A Hupikék törpikék a Hanna-Barbera Productions egyik legsikeresebb és leghosszabb ideig műsoron lévő szombat reggeli rajzfilmsorozata volt 1989-ig, amikor is az NBC változtatott az amúgy csökkenő nézettségű széria formátumán azzal, hogy időutazásra küldte a törpök alapcsapatát. A nézettség még további csökkenése azonban a csatorna döntésének helytelenségét igazolta, s egy idő után kénytelenek voltak belátni, hogy kilenc év és egész pontosan 424 fejezet után muszáj kaszálni a sorozatot. Ám a lezárás nélkül maradt időutazás sem rontotta a törpikék renoméját, hiszen az azóta eltelt közel három évtized alatt az USA Network-ön 1993-ig, a Cartoon Network-ön 2004-ig, a Boomerangon pedig napjainkig az amerikai gyerekek körében még mindig az egyik legnézettebb animációs sorozatnak számít a belga eredetű, de amerikanizált történetfolyam.Bár a csökkenő nézettség elsőre nem ezt mutatta, de elvitathatlan tény, hogy az utolsó szezonra rendszeresített időutazás egyfajta kísérlet volt a készítők részéről, mivel a szórakoztatás mellett a történelem és a földrajz oktatását is célul tűzték ki maguk elé. A komolyzenei célzatú tanítással már bizonyították, hogy mindig is igyekeztek a kommerszen túl szórakoztatni a legkisebbeket, így elhihetjük, hogy a nyolc évad utáni ölettenségből kilábalva történelmi és földrajzi ismereteket is akartak nyújtani nekik.
Egyébként az a tény, hogy tisztességes lezárás nélkül fejezték be a sorozatot, felfogható úgy is, hogy a tizenhét útra kelt törp időcsapdába került, s mivel soha nem látjuk a hazatérésüket, a sorsuk bizonytalanná válik a számunkra. Egyedüli megnyugvást az amúgy nem kanonikus 2011-es mozifilm adhat, amely szerint New York-ban meg tudnak nyitni egy időportált, s azon keresztül visszajutnak a saját idejükbe és a saját világukba. Peyo írt valami hasonlóról az egyik könyvében, így tulajdonképpen elfogadhatjuk tényként, hogy ha nem is a sorozatban, de előbb vagy utóbb hazajutottak az időutazó hupikékek.
