Egy nem várt hős toppan be a farkasok életébe, visszatér Maugli apjának nagy ellensége... Miközben az ősi ellenség Sir Kán egy furmányos csapdát állít a bátor fiúnak...

Peyo képregényhősei nem az 1976-ban készült belga csodafurulyás filmben debütáltak, hanem 11 évvel korábban, 1965-ben egy szintén belga fekete-fehér animációs filmben, amely nemes egyszerűséggel a Led Adventures des Schtroumpfs - azaz A hupikék törpikék kalandjai - címet kapta.
A törpkarakterek eme kezdetlegesnek nevezhető első animációs játékfilmjében népszerű belga színművészek kölcsönözték hangjukat a törpöknek és fő ellenségüknek, Hókuszpóknak. Az Eddy Ryssack és Maurice Rosy által rendezett, illetve a Peyo, Yvan Delporte és André Franquin által írt másfél órás film tulajdonképpen öt rövid történet füzére, amelyből hármat később William Hanna és Joseph Barbera is feldolgozott klasszikus sorozatának első évadában. Az egyik ilyen A varázstojás, a másik A lila törpök - akik fekete-fehér film révén itt még értelemszerűen feketék voltak -, valamint a Szent Törp és a sárkány. Helyet kapott a gyűjteményben egy fejezet, amelyben Hókuszpók önmagát törppé változtatva Aprajafalvába jut, illetve az a rész, amelyben az egyik törpicsek repülni szeretne, mint a madarak.
A minimálpárbeszéddel készült mesékben a karakterek spórolósan szaggatott mozgása és Törpapa morózus fizimiskája ellenére is felismerhetőek a Hupikék törpikék olyan - később védjeggyé vált - momentumai, mint a közösen végzett munka, a Lalala-daltól még messze álló danolászás, Ügyifogyi ügyetlenkedése és a mágia használata.
Az öt kisfilmből álló mű ismertségét 11 év múlva érthető módon beárnyékolta a Hupikék törpikék és a csodafurulya című egész estés rajzfilm, de az a tény nem vitatható, hogy ez a több mint 50 éves mese szükséges volt ahhoz, hogy a törpök másfél évtizeddel később diadalmasan bemasírozhassanak a szombati matinéfilmek világába.

Lucy Maud Montgomery 1874. november 30-án született a Prince Edward-szigeti Cliftonban. Legismertebb regényhősnőjét, Anne Shirleyt és világát saját magáról, fiatal éveiről és a körülötte élő emberekről mintázta. Akárcsak Anne, ő is egy vidéki farmon nőtt fel, s idősebbek (a nagyszülei) nevelték fel, miután 21 hónapos korában édesnyja tüdővészben elhunyt, édesapja pedig elköltözött. Játszótárs helyett sokszor könyvekkel és képzeletbeli barátnőkkel szórakoztatta magát - miként Anne.
Tizenhárom év után újra együtt élt édesapjával, de hamar honvágya lett, ezért visszaköltözött a Prince Edward-szigetre. Tanítónőként dolgozott, majd - ahogy Felicity Kinget a Váratlan utazásban - felvették a halifaxi Dalhouise Egyetemre. Nagyapja halála után 13 éven át ápolta nagyanyját, majd az ő 1911-es halálát követően feleségül ment a presbiteriánus Ewan MacDonaldhoz. Két nevelt fiuk mellett született egy saját fiuk is, akit Hugh Alexandernek neveztek el, s aki születésekor sajnos meg is halt.
Bár a család boldognak tűnt, Ewan depressziós lett, Maudnak pedig emiatt megromlott az egészségi állapota: influenzája után idegösszeroppanást kapott. 1941 végére már írni és olvasni sem tudott. 1942. április 24-én hunyt el, és Cavendish egy kis temetőjében helyezték végső nyugalomra.